Az amerikai Munkaügyi Minisztérium (DOL) friss állásfoglalást tett közzé egy látszólag apró, ám jogilag komoly kérdésben: ha egy munkavállaló a 60 perces fizetetlen ebédszünetéből 6-14 percet azzal tölt, hogy eljut a munkáltató által kijelölt étkezőhelyhez és vissza, az vajon beleszámít-e a munkaidőbe az FLSA alapján?
A DOL álláspontja szerint a kulcskérdés az, hogy a szünet valóban teljes mentesülést jelent-e a munkavégzési kötelezettség alól. Ha a gyaloglási idő a munkáltató által előírt helyszín elérése miatt keletkezik – vagyis a munkavállaló nem maga választja, hova megy – az már kérdésessé teheti a szünet „bona fide" jellegét. A konkrét körülmények mindig döntőek: a távolság, az útvonal jellege és a munkáltatói előírások egyaránt számítanak.
HR-szemszögből ez az állásfoglalás emlékeztető arra, hogy a látszólag apró munkaidő-kérdések komoly bérjogi következményekkel járhatnak. Érdemes felülvizsgálni, hogyan van megszervezve az étkezési szünet, milyen távolságra van a kijelölt étkezőhely, és mindez hogyan jelenik meg a munkaidő-nyilvántartásban. Egy belső audit most olcsóbb, mint egy hatósági vizsgálat később.
