A brit Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium (DWP) legfrissebb statisztikái riasztó képet festenek: a fogyatékkal élők foglalkoztatási rátája csökkent – méghozzá első alkalommal több mint egy évtizede. Ez a visszaesés megszakít egy addig pozitív trendet, és újra napirendre tűzi a befogadó munkahelyek kérdését.
Az adatok mögött összetett okok húzódnak meg. A gazdasági bizonytalanság, az egészségügyi rendszer terhelése és a rugalmas munkavégzés visszaszorulása egyaránt hozzájárulhat a negatív elmozduláshoz. A fogyatékkal élő munkavállalók különösen érzékenyek a munkahelyi alkalmazkodhatóság csökkenésére: ha egy szervezet visszavesz a home office lehetőségekből vagy az egyéni igényekre szabott munkakörülményekből, az ő esélyeik romlanak a legjobban.
A HR-szakemberek számára ez egy egyértelmű cselekvési felhívás. A befogadás nem megvalósul magától – aktív toborzási stratégiát, tudatos onboarding-folyamatot és rugalmas munkakörülményeket igényel. Az akadálymentesség nemcsak fizikai kérdés: a pszichológiai biztonság, a megfelelő eszközök és a vezető támogatása egyformán számítanak. Azok a vállalatok, amelyek most erősítik inkluzivitásukat, nemcsak etikai kötelezettségüknek tesznek eleget, hanem egy alulkiaknázott tehetségtartalékhoz is hozzáférnek.
