Amikor új háziállatot hozunk haza, automatikusan aktiválódik bennünk az empátia és a gondoskodás: türelmesek vagyunk, strukturált környezetet teremtünk, és figyeljük a jelzéseket. Nem várjuk el, hogy az állat azonnal alkalmazkodjon – mi alkalmazkodunk hozzá. Ez az ösztönös hozzáállás pontosan az, amit a munkahelyi pszichológiai biztonság megkíván – mégis sokszor elfelejtjük alkalmazni.
A pszichológiai biztonság fogalma Amy Edmondson kutatásai alapján vált meghatározóvá: olyan közeg, amelyben az emberek mernek kérdezni, hibázni és véleményt nyilvánítani anélkül, hogy megtorlástól tartanának. Az onboarding folyamat során – ahogyan egy háziállat esetében is – az első napok, hetek meghatározzák a hosszú távú bizalmi mintázatot. Ha ezt a fázist elhanyagoljuk, a munkavállaló soha nem érzi majd igazán biztonságban magát.
HR-szempontból az analógia nem csak szimpatikus, hanem működőképes is. A vezetők és HR-szakemberek számára érdemes feltenni a kérdést: mit teszünk tudatosan azért, hogy az új munkatárs valóban otthon érezze magát? A szervezeti kultúra nem szlogenekben él, hanem apró, napi gesztusokban – pontosan úgy, ahogy egy kutya vagy macska esetében is a következetesség és a figyelem tesz csodát.
