Az Egyesült Államokban ismét reflektorfénybe került a munkavállalók és önálló vállalkozók közötti jogi határvonal kérdése. A DMV Protection LLC biztonsági szolgáltató cég szinte teljes személyzetét – a biztonsági őröktől az operatív igazgatóig – független vállalkozóként tartotta nyilván. A bíróság azonban alaposabban megvizsgálta, hogy a valóságban ki és hogyan irányítja a munkát.
A döntés középpontjában a kontroll kérdése állt: ki határozza meg a munkavégzés módját, idejét és helyét? Ha a munkáltató részletes utasításokat ad, meghatározza a munkaidőt és felügyeli a tevékenységet, akkor a bíróság nagy valószínűséggel munkaviszonynak minősíti a kapcsolatot – függetlenül attól, hogy milyen szerződést írattak alá a felekkel. A téves besorolás komoly bér- és munkaidő-jogi felelősséget vonhat maga után, visszamenőleges járulékfizetési kötelezettséggel együtt.
A HR-szakemberek számára ez az eset egyértelmű üzenet: a szerződés szövege önmagában nem elegendő védelmet. Rendszeresen felül kell vizsgálni, hogy a tényleges munkakapcsolat megfelel-e a vállalkozói státusz jogi feltételeinek. Ha a kontroll a munkáltató kezében van, a munkaviszony vélelmét nem lehet szerződéssel megkerülni – és a kockázat annál nagyobb, minél több érintett személyről van szó.
