Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának Bér- és Munkaidő-osztálya (WHD) vizsgálatot folytatott egy san diego-i delikátesz ellen, és megállapította, hogy a munkáltató napi átalánydíjjal kompenzálta alkalmazottait – függetlenül a ledolgozott óráktól. Ez a gyakorlat automatikusan sérti mind a szövetségi minimálbér-, mind a túlóratörvényt, mivel bizonyos napokon a dolgozók tényleges órabére a törvényi minimum alá csúszott, a túlórákat pedig egyáltalán nem fizette ki a cég.
A megállapodás értelmében a tulajdonosoknak több mint 500 000 dollárt kell visszafizetniük az érintett munkavállalóknak. A vizsgálat rámutatott arra az általánosan elterjedt tévhitre, hogy az átalánydíjas rendszer egyszerűbb és jogi szempontból biztonságosabb megoldás – valójában épp ellenkezőleg: ha a tényleges ledolgozott idő alapján kiszámolt órabér bármikor a minimum alá esik, a munkáltató jogsértést követ el, és a visszabér mellett büntetőösszegekkel is számolhat.
HR-szemszögből az eset legfontosabb tanulsága a bérszámfejtési rendszerek rendszeres auditjának szükségessége. Különösen a vendéglátás és a kiskereskedelem területén jellemző, hogy a bérstruktúrák informálisan alakulnak ki, és évekig senki sem vizsgálja felül őket. Egy alapos belső ellenőrzés – vagy egy tapasztalt bérszakértő bevonása – töredéknyi összegbe kerül ahhoz képest, amit egy ilyen jogvita jelent. A megfelelés nem opcionális; a tudatlanság sem mentség.
