Kanada egyik tartományában az ifjúsági foglalkoztatottság olyan mértékben zuhant vissza, hogy a mutató már a 2017-es szinten áll – ezzel nyolc év nehezen megszerzett munkaerőpiaci nyereménye tűnt el egyetlen rövid időszak alatt. A tartományi jelentés adatai riasztó képet festenek: a fiatalok nem csupán nehezebben találnak munkát, hanem sokan ki is vonulnak az aktív álláskeresésből, ami a valós helyzetet az official statisztikáknál is súlyosabbá teszi.
A visszaesés hátterében több strukturális tényező húzódik meg: az automatizáció felváltja a fiatalok által hagyományosan betöltött belépő szintű pozíciókat, a munkaerőpiac átrendeződik, a tapasztalat nélküli pályakezdők pedig egyre kisebb eséllyel versenyeznek tapasztaltabb munkavállalókkal vagy AI-alapú megoldásokkal. A remote munkalehetőségek terjedése ráadásul megnyitotta a versenyt globálisan is, ami szintén szűkíti a helyi fiatalok mozgásterét.
HR-szemszögből ez komoly tehetségmenedzsment-kihívást jelent középtávon: ha a mai fiatalok nem szereznek elegendő munkatapasztalatot, a következő évtized munkaerőpiaca strukturális képességhiánytól fog szenvedni. A vállalatok és HR-döntéshozók felelőssége, hogy aktívan keressenek megoldásokat – traineeprogramok, mentorált belépő pozíciók és aktív ifjúsági toborzási stratégiák formájában – mielőtt a generációs tehetségrés visszafordíthatatlanná válik.
