Közel hétezer Just Eat futár közösen fordult munkaügyi bírósághoz az Egyesült Királyságban, azt követelve, hogy a vállalat ismerje el őket munkavállalóként – és fizesse meg nekik az elmaradt minimálbért, illetve a szabadságpénzt. Az ügy évek óta érlelődött: a platformalapú munkavégzés modellje elvileg önfoglalkoztatóként kezeli a futárokat, ami mentesíti a vállalatokat a munkáltatói kötelezettségek alól.
A brit munkajog az elmúlt évtizedben több hasonló üggyel szembesült – a Uber, a Deliveroo és a Hermes esetei mind hozzájárultak ahhoz, hogy a „worker" mint köztes jogállás egyre inkább a bírói értelmezés középpontjába kerüljön. A Just Eat ellen indított eljárás azonban méretét tekintve kiemelkedő: hétezer egyszerre fellépő igénylő ritkaság, és az összesített anyagi tét is százmillió fontos nagyságrendű lehet. A tribunal döntése minden bizonnyal iparági precedenst teremt.
HR-szemszögből az ügy rávilágít arra, hogy a rugalmas munkavégzés és a platformgazdaság modelljei nem mentesítenek a munkajogi felelősség alól – csak elhalasztják az elszámolást. Azok a vállalatok, amelyek tartósan nagy tömegű „független" dolgozóval működnek, egyre nagyobb jogi és reputációs kockázatot vállalnak. A HR és a jogi csapatok együttműködése ebben a kérdésben nem opcionális – stratégiai szükségszerűség.
