2021-ben Spanyolország bevezette az úgynevezett Rider Law-t, amely vélelmezi a munkaviszony fennállását, ha egy digitális platform algoritmikusan irányítja a futárok munkáját. A Glovo erre egy látszólag ügyes megoldással reagált: átstrukturálta a szerződéses viszonyokat, hogy elkerülje a törvény hatályát — miközben a tényleges munkavégzés feltételei érdemben nem változtak.
A hatóságok azonban nem vették be az érvelést. A spanyol bíróságok és munkaügyi szervek rendre a futárok alkalmazotti státusza mellett döntöttek, a Glovo pedig sorozatos bírságokkal, perekkel és reputációs veszteséggel szembesült. Az eset tankönyvi példává vált arra, hogyan tud egy megfelelési kiskapu visszaütni: a rövid távú megtakarítást hosszú távú, sokszorosan nagyobb költség követi.
HR-szemszögből az ügy azt mutatja meg, hogy a munkajogi megfelelés nem egyszerűen jogi kérdés — szervezeti kultúra és értékrendkérdés is. Azok a cégek, amelyek a szabályozás szellemével, nem csupán betűjével dolgoznak együtt, kevesebb kockázatot vállalnak, és hitelesebb munkáltatói márkát építenek. A kiskapu-kereső szemlélet rövid nyerészkedés, amelynek árát előbb-utóbb a munkavállalók, a cég és a részvényesek egyaránt megfizetik.
