Egy friss kutatás kellemetlen igazságot tár fel a szervezeti változáskezelésről: a legtöbb vezető szignifikánsan túlbecsüli, mennyire áll készen a valódi disrupcióra. Ez nem pusztán önismeret-hiány — a jelenség strukturális, és különösen veszélyes azokban a szervezetekben, ahol a felső vezető saját magabiztossága befolyásolja a csapat kockázatészlelését és döntéshozatalát.
A kutatás több ázsiai piacot vizsgált, és következetes mintázatot talált: a vezetők önértékelése és tényleges viselkedése krízishelyzetekben, változási forgatókönyvekben szignifikánsan eltért egymástól. Az ún. „readiness gap" — a vélt és valós felkészültség közötti rés — különösen az AI-bevezetési projekteknél, a szervezeti átstrukturálásoknál és a kultúraváltási programoknál mutatkozott meg legélesebben.
HR-szemszögből ez a kutatás közvetlen üzenetet hordoz: a leadership-fejlesztési programokat nem elég önbizalom-erősítő tréningekkel tölteni. A cél a reális önkép kialakítása, a vakon foltok azonosítása és a tényleges viselkedési rugalmasság fejlesztése. A 360 fokos visszajelzések, a szimulációs gyakorlatok és a coach-alapú fejlesztés éppen azért hatékonyak, mert visszatükrözik a valóságot — nem pedig megerősítik a vezető meglévő önképét.
