Az automatizált toborzási rendszerek terjedésével egy új jelenség vált mindennapossá: a szinte azonnali állásjelentkezési elutasítás. A felmérések szerint a gyors visszautasítást kapott jelöltek több mint háromnegyede meg van győződve arról, hogy egyetlen ember sem olvasta el az önéletrajzát a döntés előtt. Ez az érzés alapvetően átírja, hogyan gondolkodnak a munkakeresők a munkaerőpiacról.
A kutatási adatok szerint az azonnali elutasítások nemcsak frusztrációt keltenek, hanem valódi viselkedésváltozást is indukálnak. Az álláskeresők kisebb energiát fektetnek az egyes jelentkezések személyre szabásába, több helyre küldenek el sablonosabb anyagokat, és csökken a bizalmuk a nagy munkáltatók iránt. Sokan tudatosan kerülik azokat a cégeket, amelyek korábban másodpercek alatt utasították el őket, függetlenül attól, hogy a pozíció egyébként vonzó lett volna számukra.
HR-szemszögből ez egy komoly figyelmeztető jel. Ha a tehetségszerzési folyamat elveszíti az emberi érintést, a munkáltatói márka is sérül — csendben, de tartósan. Az ATS-rendszerek hatékonyak, de a jelölti élmény romlása hosszú távon visszaüt: a legjobb tehetségek hamarabb adják fel, vagy el sem jutnak a folyamat végéig. A megoldás nem az automatizálás feladása, hanem az, hogy az elutasítás is legyen méltóságteljes és emberi kommunikáció.