Az ADA – az amerikai fogyatékossági törvény – alapján évről évre számos per zajlik, és a bírósági döntések folyamatosan pontosítják, hogy mit jelent a „ésszerű alkalmazkodás" kötelezettsége a gyakorlatban. Hat közelmúltbeli ügy különösen szemléletes képet ad arról, hogy mikor győz a munkavállaló és mikor a munkáltató.
A perek tanulsága, hogy a bíróságok nem korlátlan védelmet nyújtanak a fogyatékossággal élő munkavállalóknak. Több esetben elutasították a keresetet, mert a munkavállaló nem bizonyította megfelelően az összefüggést a fogyatékossága és a munkáltatói intézkedés között, vagy mert az igényelt alkalmazkodási forma aránytalan terhet rótt volna a munkáltatóra. Ugyanakkor olyan ítéletek is születtek, amelyek egyértelművé tették: a munkáltató nem tagadhatja meg az alkalmazkodást pusztán kényelmi szempontokra hivatkozva.
HR-szempontból ezek az ügyek arra hívják fel a figyelmet, hogy az ADA-megfelelőség nem egyszer elvégzett feladat, hanem folyamatos párbeszéd. A munkáltatóknak dokumentáltan kell végigjárniuk az interaktív folyamatot a munkavállalóval, és minden döntést megalapozott, üzleti szempontú érveléssel kell alátámasztaniuk – különben a bírósági kockázat jelentős marad.
