Miközben a vállalatok külső toborzásra fordítanak jelentős erőforrásokat, saját munkavállalóik egy része láthatatlanul vár a fejlődési lehetőségre. Egy friss kutatás rámutat arra, hogy a tehetségláthatóság – vagyis annak ismerete, ki mire képes és mire vágyik a szervezeten belül – súlyos hiányosságokat mutat a legtöbb cégnél. Ez nem csupán pazarlás, hanem közvetlen elvándorlási kockázat is.
A jelentés adatai szerint a munkavállalók nagy része szívesen vállalna belső pozícióváltást vagy új feladatokat, ám a szervezet nem rendelkezik olyan rendszerekkel, amelyek ezt láthatóvá és elérhetővé tennék. A menedzserek sokszor nem tudják, hogy csapattagjaik milyen készségekkel rendelkeznek vagy milyen irányban szeretnének fejlődni. A belső állásajánlatok sokszor csak névlegesen léteznek – a valódi döntések informális csatornákon születnek, ami egyenlőtlen hozzáférést teremt.
HR-szemszögből ez a jelenség a tehetségmenedzsment egyik legkritikusabb vakfoltja. A belső mobilitás nem automatikusan működik – aktívan kell építeni: rendszeres készségtérképezéssel, átlátható belső álláshirdetéssel és olyan vezetői kultúrával, amely nem tartja vissza az embereket a továbblépéstől. Aki most befektet a belső tehetségláthatóságba, az nemcsak toborzási költséget spórol, hanem elkötelezettséget és lojalitást is épít.
