A KPMG brit irodájában végrehajtott legújabb leépítési kör komoly visszhangot váltott ki — de nem feltétlenül a döntés miatt, hanem a végrehajtás módja miatt. Dolgozói visszajelzések szerint a kommunikáció töredezett, késői és sokszor következetlen volt, ami bizonytalanságot és frusztrációt szült az érintett és a megmaradó munkavállalók körében egyaránt.
Szakértők rámutatnak: a leépítés önmagában még nem rombolja szét a szervezeti bizalmat — a kommunikáció minősége az, ami hosszú távon meghatározza, hogyan élik meg a munkavállalók a folyamatot. Ha a vezetők késve, homályosan vagy következetlenül tájékoztatnak, a bizonytalanság gyorsan terjed, és a legjobb emberek — akiknek van hova menniük — elsőként hagyják el a céget. A KPMG esete nem egyedi: az elmúlt évek nagyvállalati leépítési hullámai rendre megmutatják, hogy a „hogyan" legalább annyit számít, mint a „mit".
HR-szempontból a tanulság egyértelmű: a leépítési kommunikációt nem szabad az utolsó pillanatra hagyni, és nem lehet sablonemailekre bízni. A pszichológiai biztonság fenntartása válsághelyzetben is a vezető felelőssége. Aki most befektet az átlátható, empatikus belső kommunikációba, az hosszú távon megőrzi azt a szervezeti kultúrát, amelyre a fellendülés idején támaszkodhat.
