A Mercer legújabb bérfelmérése szerint az amerikai munkaerőpiacon 2026-ban a merit-alapú béremelések átlaga 3,1 százalékon állt meg – ez minimálisan elmarad az előrejelzésektől, és azt mutatja, hogy a bérnövekedési dinamika lassul. Az úgynevezett „peanut butter" emelések – amikor a szervezet mindenkit ugyanolyan mértékű emeléssel jutalmaz – a közbeszédben sokkal gyakrabban szerepelnek, mint amilyen valójában az elterjedtségük.
A Mercer adatai szerint a legtöbb munkáltató megőrizte a teljesítményalapú differenciálást: a béremelések mértéke erősen függ a munkavállalói értékelésektől és a piaci pozíciótól. Az egyforma elosztás ugyan egyszerűbb kommunikációs eszköz, de a valóságban a cégek többsége nem ezt alkalmazza. A kutatás rámutat arra is, hogy az inflációs nyomás enyhülésével a munkáltatók kevesebb külső kényszert éreznek az általános emelésekre.
HR-szemszögből a differenciált bérezés fenntartása komoly felelősséget ró a szervezetekre: az átlátható teljesítményértékelési rendszer nélkül a munkavállalók könnyen igazságtalannak érzik a folyamatot. A pszichológiai biztonság és a bizalom szempontjából kulcskérdés, hogy a kompenzációs döntések magyarázata hogyan kommunikál a csapatokhoz. A bérstratégiát ma már nem lehet elválasztani a munkavállalói élménytől.
