A munkahelyi kiégés és fluktuáció mögött sokan elsősorban a túlterhelést sejtik – egy friss kutatás azonban árnyalja ezt a képet. A HCA Mag Asia által ismertetett vizsgálat szerint az érzelmi munka, vagyis az az elvárás, hogy a dolgozó folyamatosan szabályozza, elnyomja vagy megjelenítse az érzelmeit a munkája részeként, erősebb előrejelzője a kilépési szándéknak, mint a tényleges munkamennyiség. Ez különösen az ügyfélkapcsolati, egészségügyi és szolgáltatási szektorban dolgozókat érinti.
A kutatás adatai szerint azok a munkavállalók, akik magas szintű érzelmi követelményekkel szembesülnek, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel fontolgatják a munkahely elhagyását – és ez az összefüggés akkor is fennáll, ha a munkaterhelés önmagában nem túlzott. Az érzelmi kimerülés tehát önálló, független kockázati tényező, amely a hagyományos terhelésmérési módszerekkel sokszor láthatatlan marad.
HR-szempontból ez a kutatás az exit interjúk és az elköteleződési felmérések átgondolását is indokolja. Ha csak a munkaterhelést és a bért mérjük, de az érzelmi igénybevételt nem, fontos fluktuációs jelet hagyunk figyelmen kívül. A pszichológiai biztonság megteremtése és az érzelmi terhek tudatos csökkentése – például szerepbővítés, szupervízió vagy rugalmas pihenőidők révén – hatékonyabb megtartási eszköz lehet, mint egy fizetésemelés.
