A Statistics Canada egyik munkavállalóját orvosi szabadság alatt mondták fel – nem sokkal azután, hogy zaklatási panaszt nyújtott be a munkáltatójával szemben. Az eset most hatósági vizsgálat tárgya: a kérdés az, hogy a felmondás valódi teljesítmény- vagy szervezeti okokra vezethető-e vissza, vagy valójában a panasztétel miatti megtorlásnak minősül-e.
A kanadai munkajog egyértelműen tiltja a megtorlást azokkal szemben, akik zaklatási vagy diszkriminációs panaszt tesznek. A bizonyítás ugyanakkor komplex: az időbeli egybeesés önmagában nem elegendő, de erős körülményi bizonyítékot jelent. Az ilyen ügyekben a munkáltatónak általában azt kell igazolnia, hogy a felmondás döntése a panasztól függetlenül, legitim üzleti alapon született – és ezt dokumentáltan, hitelt érdemlően kell alátámasztania.
HR-szempontból az eset klasszikus figyelmeztetés: a zaklatási panasz benyújtása utáni bármilyen negatív munkáltatói lépés – különösen betegszabadság alatt – rendkívül magas jogi kockázatot hordoz. A szervezeteknek gondoskodniuk kell arról, hogy a panaszkezelési és felmondási folyamatok egymástól független, dokumentált döntési nyomvonalon fussanak. A pszichológiai biztonság nem csupán kulturális érték, hanem jogi védőháló is – ha a munkavállalók nem mernek panaszt tenni félelem nélkül, az egész szervezeti kultúrát alááshatja.
