Egy kanadai törvényszék megdöbbentő döntést hozott: egy szívsebész, aki 36 éven át ugyanabban a kórházban végezte munkáját, nem minősül munkavállalónak. A határozat szerint a hosszú együttműködés önmagában nem teremti meg a munkaviszony jogi feltételeit, és a sebész téves hite sem változtat a valóságon.
A törvényszéki tag egyértelműen fogalmazott: a sebész munkavállalóként tekintett magára, de ez a meggyőződés jogilag irreleváns. A döntés során a hatóság a valós munkavégzési körülményeket vizsgálta – a szerződés típusát, az irányítás mértékét és a gazdasági függőséget. Ezek alapján a sebész önálló vállalkozónak bizonyult, nem pedig alkalmazottnak.
HR-szemszögből ez az ügy figyelmeztetés: a foglalkoztatási státusz nem csupán a szóhasználaton múlik. A szervezeteknek rendszeresen felül kell vizsgálniuk, hogyan osztályozzák a hosszú távú együttműködőiket, mert egy elhibázott besorolás évtizedek múlva is jogi következményekkel járhat. A kérdés különösen aktuális a rugalmas munkavégzés és a platformgazdaság terjedésével.
