Brit Columbia munkaügyi tribunalja elutasított egy külföldi munkavállaló keresetét, aki háromév időtartamra szóló munkavállalási engedélye alapján kért kártérítést munkaviszonyának korábbi megszüntetése miatt. Az ügyfél arra hivatkozott, hogy az LMIA (Labour Market Impact Assessment) keretében kiállított engedély de facto hároméves foglalkoztatási garanciát jelent.
A tribunal azonban egyértelműen kimondta: a munkavállalási engedély időtartama és a munkaviszony hossza két különálló jogi kategória. Az engedély csupán azt határozza meg, meddig dolgozhat valaki Kanadában egy adott munkakörben – nem kötelezi a munkáltatót arra, hogy ezt az időszakot teljes egészében foglalkoztatással töltse ki. A döntés részletesen elkülöníti a bevándorlási jog és a munkajog hatáskörét.
HR-szemszögből ez a döntés különösen fontos azoknak a szervezeteknek, amelyek ideiglenes külföldi munkavállalói programokat (TFWP) használnak. A munkáltatóknak világosan kell kommunikálniuk a munkaszerződésben a foglalkoztatás feltételeit, és nem hagyhatják, hogy a munkavállaló az engedély időtartamából következtessen a jogviszony hosszára. Írásos, egyértelmű szerződéses feltételek nélkül a jövőben hasonló keresetek megjelenhetnek – akár sikeresebben.
