Az amerikai férfi labdarúgó-válogatott edzője e-mailben közölte a játékosokkal, hogy nem kerültek be a világbajnoki keretbe. A döntés kommunikációs módja azonnal vihart kavart: profi sportolók, akik egész karrierjüket erre a pillanatra tették fel, egy digitális üzenetből értesültek arról, hogy kiestek. A szakmai teljesítmény nem volt kérdés – a megközelítés volt elfogadhatatlan.
A HR-világban ez a helyzet ismerős arcot mutat. Az elbocsátások, a visszautasítások és a nehéz döntések közlési módja legalább annyit nyom a latban, mint maga a döntés. A kutatások következetesen azt mutatják, hogy az emberek kevésbé reagálnak negatívan egy rossz híre, ha azt személyesen, empátiával és magyarázattal közlik velük. Az e-mail gyors, kényelmes és dokumentált – de emberi kapcsolatot nem helyettesít.
HR-vezetőként az üzenet egyértelmű: a csatorna megválasztása kommunikációs döntés, és egyben értéknyilatkozat is. Aki fontos döntéseket e-mailbe szervez ki, az üzenetet küld a szervezeti kultúráról – és ez az üzenet ritkán pozitív. A munkavállalói élmény a nehéz pillanatokban dől el, nem a jóban. Aki ezt megérti, az emberségesebb és erősebb szervezetet épít.
