A HR-vezetők különös helyzetben vannak: ők fejlesztik a jólléti programokat, ők tartják a biztonságos teret másoknak, és ők kezelik a legnehezebb emberi helyzeteket a szervezetben. Közben saját kiégésük sokáig láthatatlan marad – részben azért, mert ők maguk sem engedik meg maguknak, hogy meglássák. Rob Cross ezt nevezi a gondoskodás paradoxonának.
Cross három kérdést ajánl, amelyeket a HR-vezetőknek rendszeresen fel kell tenniük maguknak. Először: mikor töltöttem fel magam utoljára, nem csak pihentem? Másodszor: kihez fordulok, amikor nekem van szükségem támogatásra? Harmadszor: a szervezet elvárásai és az én határaim között hol húzódik a vonal ma? Ez a három kérdés nem egyszeri önvizsgálat, hanem folyamatos ciklus – érdemes beépíteni a heti rutinba.
A pszichológiai biztonság nem csak a csapatok számára létfontosságú – a HR-vezető saját biztonságérzete is befolyásolja, mennyire tud hitelesen jelen lenni. Ha valaki kiégett állapotban próbál gondoskodni másokról, az sem a szervezetnek, sem magának nem tesz jót. A legjobb HR-stratégia az, amelyik a saját fenntarthatóságodat is tervezi.
