Az ifjúsági munkanélküliség az elmúlt években látványosan emelkedett, és sokan automatikusan az AI térnyerését okolják a jelenségért. A New York-i Federal Reserve Bank elemzése azonban más képet mutat: a mesterséges intelligencia önmagában nem magyarázza azt a szakadékot, amely a fiatal és az idősebb munkavállalók foglalkoztatási mutatói között kialakult.
Az elemzők szerint a nagyobb szerepet a remote work és a hibrid munkavégzés elterjedése játssza. A tapasztalt munkavállalók sokkal könnyebben navigálnak egy home office-alapú munkakörnyezetben, ahol a kapcsolati tőke és a bizonyított teljesítmény számít – a pályakezdők viszont éppen ezeket nem tudják felmutatni. Ráadásul a cégek visszafogottabban toborznak belépő szintű pozíciókra, részben azért, mert a remote onboarding lényegesen nehezebb és drágább, mint a személyes betanítás.
HR-szemszögből ez fontos tanulság: ha egy szervezet csökkenteni akarja az ifjúsági munkanélküliség saját részét, érdemes újragondolnia a belépő szintű pozíciók toborzási és betanítási modelljét. A hibrid munkavégzés nem ördögtől való, de a pályakezdők esetében a személyes jelenlét és a strukturált mentoring kritikus tényező a sikerhez. A tehetségmenedzsment-stratégiának kifejezetten figyelnie kell erre a csoportra.
