A „ghost job" – vagyis a szellemállás – jelensége korántsem új, de most először kerül jogi fókuszba az Egyesült Államokban. Több tagállam törvényhozói olyan jogszabályokat terjesztettek be, amelyek szankcionálnák azokat a munkáltatókat, akik olyan pozíciókat hirdetnek meg, amelyeket valójában nem szándékoznak betölteni. Egy állami főügyész ennél is tovább ment: vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy egyes szereplők tudatosan profitálnak a félrevezető hirdetésekből.
A számok alátámasztják a szabályozói aggodalmat. A felmérések szerint a nyitott pozícióval rendelkező munkáltatók mintegy 25%-a tart fenn hirdetéseket anélkül, hogy aktívan tölteni kívánná azokat – legyen szó önéletrajz-gyűjtésről, piaci benchmarkingról vagy egyszerűen figyelmetlenségről. A jelöltek szempontjából ez időpazarlás, frusztráció és bizalomvesztés. A munkaerőpiac hitelességét ez strukturálisan rombolja.
HR-szempontból ez egy egyértelmű figyelmeztetés: a toborzási kommunikáció etikája és pontossága nemcsak employer brand kérdés, hanem egyre inkább compliance-kérdés is. Aki nem takarítja ki a hirdetési portfólióját, és nem vezet be valós igényen alapuló toborzási folyamatot, az rövidesen nem csak reputációs, hanem jogi kockázatot is vállal.
