A karrier iránti ambíció nem tűnik el magától — sokszor a rendszer oltja ki. Egyre több kutatás mutat rá, hogy a nők nem azért mondanak le a magasabb pozíciókról, mert nem akarják azokat, hanem mert a megszerzésük ára aránytalanul magas. Az előléptetési kiégés fogalma pontosan ezt a jelenséget írja le: a folyamatos erőfeszítés, az elismerés hiánya és a strukturális akadályok együttesen tántorítják el a tehetséges munkavállalókat.
A felmérés szerint a megkérdezett nők 54 százaléka számolt be előléptetési kiégésről, és ez az arány magasabb, mint két évvel ezelőtt. A leggyakrabban említett okok között szerepel a kettős mérce, az informális hálózatokból való kimaradás és a rugalmas munkavégzés lehetőségének hiánya. Különösen érintett a 30–45 éves korosztály, ahol a karriercsúcs és a magánéleti terhek egybeesnek.
A HR számára ez egyértelmű jelzés: az előléptetési folyamatok átláthatósága, a strukturált mentoring és a rugalmas előmeneteli utak nem opcionális jó szándékok, hanem megtartási eszközök. Ha egy szervezet csak szlogenen szinten foglalkozik a nemek közötti egyenlőséggel, de a promóciós döntések mögötti logika változatlan marad, a legjobb nők egyszerűen abbahagyják a versenyt — vagy elhagyják a céget.
