Elon Musk nemrég felrázta a toborzói világot: a Dojo 3 AI-chip projektjére jelentkező mérnökjelöltektől nem kért önéletrajzot, csupán 3 felsoroláspontot a legnehezebb technikai problémákról, amelyeket megoldottak. A bejelentés gyorsan az „önéletrajz halála" narratívát hozta magával – csakhogy a valóság ennél jóval árnyaltabb.
Az önéletrajz évtizedek óta folyamatosan változik: a papíralapú dokumentumtól az ATS-rendszerekre optimalizált sablonokon át a LinkedIn-profilokig mindig alkalmazkodott a kor elvárásaihoz. Musk megközelítése valójában nem újdonság – a tech-szektorban már régóta népszerűek a portfóliók, GitHub-repók és feladatalapú értékelések. A különbség most az, hogy egy ilyen súlyú szereplő tette ezt nyilvánossá és vitatottá.
HR-szemszögből a tanulság nem az, hogy dobjuk ki az önéletrajzot, hanem hogy gondoljuk újra a szerepét. A toborzási folyamatban az önéletrajz egyre inkább kiindulópontként, nem végső szűrőként funkcionál. Aki most fejleszti a kiválasztási rendszerét, annak érdemes kombináló megközelítést alkalmazni: strukturált önéletrajz helyett kompetenciaalapú beadványok, próbafeladatok és rövid aszinkron bemutatkozások kerülhetnek előtérbe – iparágtól és pozíciótól függően.
