Miközben a HR-technológiai piac az AI-megoldások özönével árasztja el a szakmát, egyre több hang szólal meg a másik irányból: az igazi differenciáló tényező nem az algoritmus, hanem az ember. Alison Jones, szerzői és leadership-szakértő szerint a HR-eseknek az „autentikus intelligenciára" – azaz a saját emberi intuíciójukra és empátiájukra – kellene fókuszálniuk, nem pedig arra, hogy minél több folyamatot adjanak át a gépeknek.
Jones érvelése szerint az AI kiválóan boldogul adatfeldolgozással, mintafelismeréssel és ismétlődő feladatokkal – de képtelen valódi bizalmat építeni, pszichológiai biztonságot teremteni vagy egy nehéz visszajelzési beszélgetést empatikusan levezetni. Ezek azok a pillanatok, amelyekben a HR valódi értéket teremt – és amelyek nem automatizálhatók. A veszély éppen az, ha a szakemberek az AI kényelmességébe kapaszkodva lemondanak ezekről a kompetenciákról.
A HR-vezetőknek most tudatos döntést kell hozniuk: hol engedik be az AI-t, és hol tartják meg az emberi érintést. A munkavállalói élmény, a kultúraépítés és a tehetségmenedzsment olyan területek, ahol az emberi jelenlét nem opció, hanem alapfeltétel. Aki ezt felismeri, az nem az AI ellen dolgozik – hanem mellette, okosan.
