A legtöbb vállalat strukturált mentorprogramokat működtet — párosítási algoritmusokkal, kötelező találkozókkal és mérőszámokkal. Michelle Kilroy, a The Weather Company people & communications vezére szerint azonban éppen ez a merevség akadályozza meg, hogy a mentorálás valóban működjön. Az informális kapcsolatok, amelyek természetesen fejlődnek ki közös érdeklődés vagy munkahelyi találkozások alapján, sokkal mélyebb és tartósabb hatást érnek el.
Kilroy tapasztalata szerint a formális párosítások sokszor felszínesek maradnak: a résztvevők teljesítik a kötelező alkalmakat, de valódi tudástranszfer vagy karriertámogatás nem születik. Az informális mentorálásban ezzel szemben mindkét fél önként vesz részt, saját tempójában halad, és olyan témákról beszél, amelyek valóban számítanak — legyen az karrierváltás, pszichológiai biztonság vagy szervezeti navigáció.
HR-szempontból ez nem jelenti azt, hogy fel kell számolni a strukturált programokat — de érdemes kiegészíteni őket olyan kezdeményezésekkel, amelyek teret adnak a spontán kapcsolódásnak. Közösségi terek, cross-funkcionális projektek és nyílt mentorbörzék mind segíthetnek abban, hogy az organikus mentor-kapcsolatok megszülessenek. A tehetségfejlesztés leghatékonyabb eszköze sokszor nem a folyamat, hanem a pszichológiai biztonság, amelyben az emberek kapcsolódni mernek.
