Az AI nem vár: miközben a szervezetek stratégiát írnak, a munkavállalók egy részének kompetenciái már elavulnak. Az Instructure Chief Learning Officere, Melissa Loble egy közelgő szakmai eseményen fejti ki, hogyan lehet tudatosan felépíteni azt a fejlesztési rendszert, amely lépést tart az automatizáció ütemével. A kulcsszó: szándékosság – nem elég reagálni, tervezni kell.
Loble megközelítése szerint a szervezeteknek két párhuzamos kihívással kell szembenézniük. Egyrészt meg kell határozniuk, mely készségek maradnak relevánsak középtávon, másrészt egyértelmű fejlődési útvonalat kell kínálniuk az egyéni munkavállalóknak. Az AI-korszakban a tanulási és fejlesztési (L&D) funkció nem háttérszolgáltatás, hanem stratégiai versenyelőny forrása. A munkavállalói élmény szempontjából a fejlődési lehetőség ma már ugyanolyan megtartó erő, mint a fizetés.
HR-szemszögből az üzenet egyértelmű: a tehetségmenedzsment-stratégiát készségalapú logikára kell átállítani. Ez azt jelenti, hogy a munkaköri leírások helyett a képességportfóliók kerülnek fókuszba, a karrierutak rugalmassá válnak, a tanulás pedig beépül a mindennapokba. Azok a szervezetek, amelyek most fektetnek be a szándékos fejlesztési kultúrába, néhány év múlva sokkal kisebb tehetségpiaci nyomással néznek szembe.
