Németországban a kormány a részleges betegszabadság intézményének bevezetését tervezi, amely lehetővé tenné, hogy a munkavállalók betegség esetén csökkentett munkaidőben dolgozhassanak ahelyett, hogy teljesen kiesnek a munkából. Az ifo Institut legújabb felmérése azonban azt mutatja, hogy a vállalatok HR-felelőseinek közel 48 százaléka fenntartásokkal kezeli az ötletet.
A szkepticizmus mögött két fő ok húzódik meg. Egyrészt az elhatárolási probléma: a munkaképesség és a munkaképtelenség közötti határvonal rendkívül nehezen definiálható, ami jogi és orvosi vitákhoz vezethet. Másrészt a szervezeti többletteher: a HR-osztályoknak új folyamatokat, rugalmas beosztásokat és dokumentációs rendszereket kellene kialakítaniuk, miközben az erőforrások korlátosak. Az egészségügyi rendszerrel való koordináció szintén megoldatlan kérdés.
HR-szempontból a részleges betegszabadság elvileg vonzó eszköz lehetne a munkavállalói jóllét és a visszatérési folyamatok támogatásában – különösen a mentális egészség területén. Azonban a sikeres bevezetéshez világos jogi keretek, egyértelmű orvosi iránymutatások és valódi vállalati felkészítési idő szükséges. Aki most nem készül fel a szabályozási változásra, az később nagyobb átszervezési nyomással szembesülhet.
