A side hustle — vagyis a főállás mellett folytatott mellékfoglalkozás vagy kisebb vállalkozás — már régen nem ritka jelenség. Brit adatok szerint a munkáltatók egyre tudatosabban foglalnak állást ebben a kérdésben: az ötödük már most is tiltja, vagy erősen korlátozza a munkavállalói mellékkeresetet. A „munkahelyi monogámia" fogalma nem vicc — egyes cégek valóban elvárják, hogy a dolgozó elkötelezettsége kizárólagos legyen.
A tiltás mögötti érvek között leggyakrabban a csökkent fókusz, a kiégés kockázata és az összeférhetetlenség jelenik meg. Valóban előfordulhat, hogy egy munkavállaló konkurens ügyfelet szolgál ki, vagy egyszerűen fáradt lesz a kettős terheléstől. Ugyanakkor az érem másik oldala is létezik: azok a munkáltatók, akik tolerálják vagy akár támogatják a mellékfoglalkozást, jellemzően kreatívabb, önállóbb és elkötelezettebbnek érzett munkavállalókról számolnak be — a side hustle ugyanis készségeket fejleszt, és bizonyos mértékig kiégés ellen is véd.
HR-szemszögből az igazi kérdés nem az, hogy szabad-e mellékállás, hanem az, hogy a munkaszerződés és a szervezeti kultúra hogyan kezeli az átláthatóságot. Egy jól megírt összeférhetetlenségi szabályzat és egy nyílt párbeszéd a munkavállalói elvárásokról sokkal többet ér, mint egy blanket tiltás. A rugalmas munkavégzésre és az autonómiára épülő munkakultúrákban a side hustle ritkán probléma — inkább tünet: jelzi, hogy a munkavállaló energiát és ambíciót hordoz, amelyet a munkáltató esetleg nem csatornáz megfelelően.
