A HR-t arra tervezték, hogy válaszokat adjon. Minden eszköz, minden folyamat, minden kommunikációs sablon azt a célt szolgálja, hogy gyorsan és hatékonyan megoldást szállítson. Ez a beállítódás működőképes – egészen addig, amíg valódi emberi helyzet kerül az asztalra. Nick Elston, a téma szakértője szerint a HR legnagyobb vaksága épp ott van, ahol a legerősebb lehetne: a kérdezés pillanatában.
A probléma strukturális. A HR-szakemberek jellemzően erős kommunikátorként érkeznek a pályára, de a képzések döntő többsége az üzenetküldésre, az eljárásokra és a megoldásnyújtásra koncentrál. A kérdezés – különösen a nyílt, ítélkezésmentes, valóban kíváncsi kérdezés – nem kerül be a fejlesztési keretrendszerbe. Holott egy jó kérdés nemcsak információt gyűjt, hanem teret nyit: biztonságot teremt a munkavállaló számára, hogy elmondja, ami valójában zajlik.
HR-szemszögből ez komoly tanulság. Ha a szervezeti kultúrát és a pszichológiai biztonságot valóban erősíteni akarjuk, nem elég hangosabbnak vagy empatikusabbnak lenni. Azt kell megtanulnunk, mikor kell elhallgatni és kérdezni – még mielőtt bármilyen megoldást kínálnánk. A kérdezés nem gyengeség, hanem a legkomolyabb HR-kompetenciák egyike. Ideje annak is kezelni.
