Egy globális kiskereskedő operatív vezetőjeként hiába van a kezedben egy tökéletesen pontos keresleti előrejelző modell, ha a vezérigazgató azt kérdezi: mennyi készletet tartsunk? A modell valószínűleg nem adja meg a választ – legalábbis nem egyedül. Az MIT Sloan elemzése rámutat arra az alapvető feszültségre, amely az adattudomány és a valódi döntéshozatal között feszül.
Az adatmodellek jellemzően egy adott kérdésre, egy adott feltételrendszer mellett adnak választ. Nem veszik figyelembe a stratégiai prioritásokat, a kockázatvállalási hajlandóságot, a versenykörnyezetet vagy épp a szervezeti politikát. A „mennyi készlet legyen" kérdés mögött ott van a tőkeköltség, a hiányköltség, az értékesítési cél és a szezonalitás – ezeket csak részben lehet modellezni. A döntéshozónak ezért nem az a feladata, hogy a modell kimenetét alkalmazza, hanem hogy azt intelligensen értelmezze.
HR- és szervezetfejlesztési szempontból ez a felismerés kulcsfontosságú: az adatalapú kultúra kiépítése nem azt jelenti, hogy mindent a modellre bízunk. A valódi adat-vezérelt szervezet olyan vezetőket nevel, akik értik az adatokat, de tudják, mikor kell szakmai ítélőképességüket is latba vetni. Az adatkompetencia ma már nem IT-kérdés – hanem alapvető vezetői képesség.
