A távmunka a pandémia óta a legtöbb dolgozó számára kivívott privilégiummá vált, és a rugalmas munkavégzés iránti igény azóta sem csökkent. Egy friss, nagyszabású kutatás azonban árnyalja a képet: a home office hosszú távon komoly nyomot hagyhat a munkavállalók mentális egészségén – még akkor is, ha ők maguk elégedetten nyilatkoznak a munkavégzési formájukról.
A vizsgálat eredményei szerint a tartósan távolról dolgozók körében magasabb az elszigeteltség érzése, csökken a csapathoz tartozás élménye, és emelkedik a kiégés kockázata. Különösen érintettek azok, akik kizárólag otthonról dolgoznak, és alig van személyes interakciójuk a kollégáikkal. A szociális kapcsolatok hiánya fokozatosan erodálja azt a pszichológiai biztonságot, amelyet az irodai környezet természetes módon biztosít.
A HR-szakemberek számára ez egyértelmű jelzés: a rugalmas munkavégzési politika önmagában nem elég. Tudatos jóllét-stratégiára van szükség, amely nem csupán a fizikai helyszínt, hanem a kapcsolódási lehetőségeket és a közösségi élményt is újratervezi. A hibrid modell csak akkor működik jól, ha a szervezet aktívan gondoskodik arról, hogy a munkavállalók ne maradjanak láthatatlanok – sem a képernyőn, sem a szervezeti kultúrában.
