Bill Winters, a Standard Chartered vezérigazgatója nemrég nyilvánosan „alacsony értékű humán tőkeként" jellemezte azokat a munkavállalókat, akiknek állása az AI-automatizáció miatt veszélybe kerülhet. A kijelentés azonnal heves vitát robbantott ki: szakemberek, újságírók és munkavállalói képviselők egyaránt felszólaltak a dehumanizáló szóhasználat ellen.
A jelenség nem egyedi eset – egyre több nagyvállalat kommunikál hasonlóan hideg, pénzügyi logikával az emberi erőforrásokról, miközben az AI-alapú átszervezések felgyorsulnak. A kutatások szerint a munkavállalók legnagyobb félelme nem maga az elbocsátás, hanem az, hogy láthatatlanná válnak, és elveszítik méltóságukat a folyamat során. Ha egy vezető nyilvánosan kategorizálja az embereket „értékük" szerint, az nemcsak az érintetteknek, hanem a teljes szervezetnek üzen.
A HR-szakembereknek most kifejezetten aktív szerepet kell vállalniuk: nem elég a háttérben maradni és a folyamatokat adminisztrálni. A pszichológiai biztonság védelme, a méltóságteljes kommunikáció kialakítása és a vezető hangnemének formálása mind HR-felelősség. Aki ezt elmulasztja, az nem csupán a munkavállalói élményt rontja – hanem a szervezeti kultúra alapjait ássa alá.
