Josh Bersin legújabb elemzésében azt állítja, hogy az Anthropic és az OpenAI-hoz hasonló frontier modell-fejlesztők hiába rendelkeznek csillagászati értékeltséggel – a vállalati AI valódi megtérülése nem a modellrétegből, hanem az arra épülő alkalmazásokból és a szervezeti adatvagyonból érkezik. Bersin analógiája találó: a helyzet hasonlít az 1990-es évek relációs adatbázis-piacához, ahol az Oracle és az IBM után az igazi értéket az adatbázisra épülő üzleti szoftverek teremtették.
A frontier modellek – GPT, Claude, Gemini – gyorsan közelednek egymáshoz képességeikben, és az árazásuk is csökken. Ez azt jelenti, hogy a differenciálás egyre kevésbé a modell szintjén, és egyre inkább az integrációban, a domain-specifikus finomhangolásban és a felhasználói élményben dől el. A HR-tech piacon ez már most látható: a sikeres megoldások nem a modellt, hanem a HR-folyamatba illesztett alkalmazási logikát adják el.
HR-szemszögből ez kritikus üzenet: amikor egy szervezet AI-alapú HR-eszközt értékel, a kérdés nem az, hogy melyik modellt használja, hanem hogy milyen adatokra épít, mennyire integrálható a meglévő rendszerekbe, és valóban megoldja-e a konkrét HR-problémát. A technológia demokratizálódásával a versenyelőny forrása visszakerül oda, ahová való: az emberekhez, a folyamatokhoz és a szervezeti tudáshoz.
