A „spray and pray" jelenség – amikor valaki tucatnyi vagy akár százas nagyságrendű állásra jelentkezik szinte gondolkodás nélkül – egyre több munkaadót frusztrál. Sokan a jelöltek hozzáállását hibáztatják, de a valódi ok máshol keresendő: az átláthatatlan, automatizált és kommunikációban szegény toborzási folyamatok váltják ki ezt a viselkedést. A jelöltek túlélési stratégiaként alkalmazzák a tömeges jelentkezést, mert nem bíznak abban, hogy egy-egy gondos pályázatuk egyáltalán emberi szembe kerül.
A kutatások szerint a jelöltek nagy része soha nem kap visszajelzést elutasítás esetén, és a legtöbb folyamat hetek alatt sem juttat el semmilyen érdemi információt a pályázóhoz. Az ATS-rendszerek ugyan gyorsítják a szűrést, de személytelenné teszik az élményt. Ráadásul a munkaköri leírások sokszor pontatlanok vagy irreálisak, ami tovább növeli a bizonytalanságot a jelöltek oldalán – és ezzel párhuzamosan csökkenti a valóban illeszkedő pályázatok arányát.
A HR számára az üzenet egyértelmű: a jelöltélmény javítása nem opcionális, hanem stratégiai kérdés. Gyors visszajelzés, átlátható folyamat, emberi kommunikáció és reális elvárások megfogalmazása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a megfelelő emberek komolyan vegyék a pozíciót. Aki most befektet a toborzási élménybe, az hosszú távon jobb minőségű jelöltpipeline-t épít – és csökkenti a tömeges, irreleváns jelentkezések terheit is.
