A szervezetek többsége küzd azzal, hogy valós képet kapjon saját munkaereje kompetenciáiról. A készségadatok jellemzően elszigetelt rendszerekben élnek – ki a teljesítményértékelésben, ki a képzési platformon, ki az önéletrajzban –, és senki nem látja az egészet egyszerre. Ez a „disconnected data" probléma egyre égetőbb, ahogy a tehetségmenedzsment és az újrakészségezés stratégiai prioritássá válik.
A szakértők szerint az első lépés az adatforrások feltérképezése: hol keletkeznek készségadatok a szervezetben, és ezek mennyire frissek. A statikus, önbevalláson alapuló adatok gyorsan elavulnak, ezért dinamikus, rendszeresen frissített megközelítésre van szükség. A mesterséges intelligencia alapú eszközök segíthetnek a készségek automatikus kinyerésében és összesítésében, de csak akkor, ha az alapinfrastruktúra is rendezett. A kisebb szervezetek számára egy egyszerű, egységes készségleltár is óriási előrelépés lehet.
HR-szemszögből ez a kérdés nem csupán technológiai, hanem szervezeti kultúra kérdése is. Ha a munkavállalók nem bíznak abban, hogy a készségadataik felhasználása az ő érdekeiket is szolgálja, nem fognak együttműködni. A pszichológiai biztonság és az átláthatóság tehát előfeltétele annak, hogy bármilyen készségláthatósági kezdeményezés valóban működjön. A HR feladata, hogy ezt a bizalmi alapot megteremtse, mielőtt bármilyen rendszert bevezet.
