Hat évtized munkapszichológiai kutatásait összesítő meta-elemzés meglepő eredményre jutott: a munkahelyi stressz legjelentősebb egyéni kiváltója nem a túl sok feladat vagy az egymásnak ellentmondó elvárások, hanem a szerepbizonytalanság — vagyis az, amikor a dolgozó nem tudja egyértelműen, mi a dolga, mik a prioritásai, és mit várnak el tőle.
Az elemzés szerint a szerepbizonytalanság erősebben korrelál a kiégéssel, a szorongással és a csökkent teljesítménnyel, mint a szerepkonfliktus vagy a szerepterhelés. Ez különösen releváns a gyorsan változó, mátrixszervezetekben vagy folyamatos átalakuláson átmenő vállalatoknál, ahol a feladatkörök és felelősségi határok rendszeresen átrendeződnek — sokszor anélkül, hogy erről a dolgozókat megfelelően tájékoztatnák.
A HR-szakemberek számára ez egyértelmű cselekvési irányt jelöl ki: a pszichológiai biztonság megteremtése nem merülhet ki az érzelmi támogatásban. A világos szerepdefiníciók, rendszeres egyéni visszajelzések és átlátható elvárásrendszer kialakítása közvetlen hatással van a munkavállalói jóllétre és a szervezeti teljesítményre. Aki most felülvizsgálja a belső szerepleírásokat és kommunikációs folyamatokat, az nemcsak stresszt csökkent — hanem versenyelőnyt épít.
