Egy kanadai biztosítási ügynökség azzal az indokkal bocsátotta el az egyik munkavállalóját, hogy az anyasági szabadsága alatt nem kapott engedélyt a visszatérésre – az állítólagos üzenet szerint a vezető így fogalmazott: „Nem mondtam, hogy elkezdhet. Ez az én cégem. Szép próbálkozás." A dolgozó panaszt tett, a hatóság pedig a munkáltatót marasztalta el.
A döntőbizottság megállapította, hogy az elbocsátás a munkavállaló anyai státuszához kötődött, ezért az a kanadai emberi jogi jogszabályok szerint jogtalan diszkriminációnak minősül. A 17 246 dolláros kártérítés az elmaradt jövedelmet és az okozott sérelmet egyaránt figyelembe veszi. Kanadában a szülési és szülői szabadság utáni visszatérés joga törvényileg védett, és a munkáltatók nem tagadhatják meg a visszafogadást pusztán a hiányzás ténye miatt.
Az eset HR-olvasata egyértelmű: a szülési szabadság kezelése nem pusztán adminisztratív kérdés, hanem szervezeti kultúra és jogi megfelelőség kérdése is. Azok a cégek, amelyek nem fektetnek le egyértelmű visszatérési protokollt, komoly jogi kockázatot vállalnak. A munkavállalói élmény szempontjából pedig az is kulcskérdés, hogy a szervezet milyen üzenetet küld a szülővé váló dolgozóinak – ez közvetlen hatással van a tehetségmegtartásra és a szervezeti kultúra megítélésére.
