A brit munkahelyi felmérések egyre egyértelműbb képet festenek: a középvezetők jelentős része nyomás alatt dolgozik, miközben sem a képzést, sem a támogatást nem kapja meg ahhoz, hogy valóban hatékony legyen. A teljesítménymenedzsment, a konfliktuskezelés és a jóllét támogatása mind olyan területek, amelyeken a legtöbb vezető magára marad — miközben a szervezet elvárja, hogy mindezt zökkenőmentesen kezelje. A kérdés már nem az, hogy ez probléma-e, hanem az, hogy ki a felelős érte.
A szakértők rámutatnak: a legtöbb szervezet a legjobb egyéni teljesítőből csinál vezetőt anélkül, hogy megvizsgálná, rendelkezik-e az ehhez szükséges készségekkel. A vezetői szerepre való felkészítés sokszor kimerül egy egyszeri tréningben, miközben a valódi fejlődéshez folyamatos coaching, visszajelzés és pszichológiai biztonság szükséges. A jólléttel kapcsolatos elvárások szintén egyre nehezebbek: a menedzserektől azt várják, hogy figyeljék a csapatuk mentális állapotát, miközben a sajátjukra senki sem figyel.
A HR-nek itt strukturális beavatkozásra van szüksége, nem egyszeri programokra. A vezetői képesség fejlesztése hosszú távú befektetés: rendszeres fejlesztési lehetőségeket, peer-learning közösségeket és valódi visszajelzési kultúrát igényel. Ha a szervezet nem biztosítja ezeket, ne csodálkozzon azon, hogy a legjobb vezetői elhagyják — vagy kiégnek, mielőtt igazán kibontakozhatnának.
