Ted Lasso, az Apple TV+ népszerű sorozatának főszereplője az elmúlt években igazi leadership-ikonná vált: örökké mosolygó, empatikus, az emberekbe feltétel nélkül hívő edző. HR-körökben és vezetőfejlesztési tréningeken rendszeresen hivatkoznak rá mint követendő példára. De vajon tényleg érdemes-e a képernyőről másolni a vezetési stílust?
A leadership-szakértők szerint legalább tíz komoly problémája van a „Lasso-modellnek". A túlzott optimizmus elfedi a valós teljesítményproblémákat, a határok nélküli empátia kiégéshez vezet, a konfliktuselkerülő stílus pedig megakadályozza a szükséges nehéz döntések meghozatalát. Ráadásul a sorozat egy fiktív, dramaturgiai szempontok szerint felépített világban játszódik – nem egy valódi vállalati vagy szervezeti közegben, ahol a tétje másmilyen.
HR-szemszögből az a legfontosabb tanulság, hogy a hiteles vezető nem egydimenziós. A munkavállalói élmény szempontjából valóban számít az empátia és a pszichológiai biztonság – de ezek mellé kell a bátorság, a visszajelzési kultúra és a számonkérhetőség is. A legjobb vezetők nem karaktert játszanak, hanem tudatosan fejlesztik saját stílusukat – a fikciós ihlet mellé valódi eszközöket is párosítva.
