Az akciótervek csak annyit érnek, amennyit a mögöttük lévő rendszer. Az engagement-felmérések lezárása után a menedzserek általában elvárásokkal találják szembe magukat – de a szükséges struktúra, készségek és belső motiváció nélkül ezek az elvárások üresek maradnak. A HR-esek itt követnek el visszatérő hibát: mérnek és priorizálnak, de nem támogatnak.
Egy közelgő HR-konferencián megszólaló I/O pszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy a menedzserek fejlesztése nem tréningprogramok kérdése, hanem rendszerszintű megközelítést igényel. A HR-nek értenie kell, milyen nyomás alatt dolgozik egy középvezető – a felső vezetés elvárásai és a csapat igényei között őrlődve. Ebből a perspektívából kell felépíteni a támogatást: konkrét eszközöket, valós döntési mozgásteret és rendszeres visszajelzést adva.
HR-szempontból az igazi áttörés ott következik be, amikor a HR nem felülről kommunikál a menedzserekhez, hanem partnerként áll mellé. Ez azt jelenti, hogy a HR-es érti a vezető üzleti kihívásait, és nem általános megoldásokat kínál, hanem az adott csapat és helyzet logikájára szabott támogatást nyújt. A menedzser-HR kapcsolat minősége közvetlen hatással van a szervezeti kultúrára és a munkavállalói élményre egyaránt.
