Az MI-eszközök bevezetésekor a fő ígéret az volt: kevesebb rutin, több idő az értékes munkára. A valóság azonban más képet mutat. A munkavállalók valóban gyorsabban végeznek bizonyos feladatokat, de közben egy új kötelezettség jelent meg: folyamatosan figyelniük, ellenőrizniük és javítaniuk kell az AI által generált tartalmakat. Ez a hipervigilancia új és alulbecsült kiégési forrássá vált.
A kutatások szerint a dolgozók jelentős része nem érzi úgy, hogy az AI csökkentette a kognitív terhelését – inkább átalakította azt. Az automatizált kimenetekbe vetett bizalom ingadozó, és az ebből fakadó állandó készenlét energiaigényes. Ráadásul sokan úgy érzik, hogy az elvárt teljesítmény is nőtt, mivel a szervezetek az AI-t nemcsak eszköznek, hanem kapacitásnövelő faktornak tekintik.
A HR-nek most aktívan kell beavatkoznia. Először is érdemes felmérni, hogy a csapatok valóban tehermentesedtek-e, vagy csak máshova tolódott a nyomás. A munkaterhelés újratervezése, az AI-használatra vonatkozó reális elvárások kommunikálása és a pszichológiai biztonság megerősítése mind olyan lépések, amelyeket nem lehet a technológiai bevezetésre bízni. Az MI csak akkor váltja be az ígéretét, ha a szervezet is felkészíti rá az embereit.
