A legtöbb vezető tudja, hogy a csapat fejlesztése fontos – de amikor mindenki a kapacitása határán dolgozik, a karrierfejlesztés rendre háttérbe szorul. A Harvard Business Review most ennek a paradoxonnak a feloldásához kínál eszközöket: hogyan lehet valódi fejlődési lehetőségeket teremteni akkor is, ha sem idő, sem energia nem látszik rendelkezésre állni.
A cikk szerint a megoldás nem az, hogy külön időt szakítunk a fejlesztésre, hanem hogy a fejlődést beépítjük a napi munkába. Ilyenek például a stretch assignmentek, amelyek új kompetenciákat aktiválnak meglévő feladatokon belül, a rövid, célzott visszajelzési rituálék, vagy az ún. „future skills" témájú csapatbeszélgetések, amelyek nem elvesznek az időből, hanem az értelmét adják a munkának. A kulcs a szándékosság: a fejlesztés nem történik magától, de nem is kell külön projektet csinálni belőle.
HR-szemszögből ez a megközelítés különösen releváns most, amikor a szervezetek egyszerre küzdenek a kiégéssel és a tehetséghiánnyal. A tehetségmenedzsment nem érhet véget a felvételnél: a növekedési lehetőség hiánya az egyik leggyakoribb kilépési ok. Azok a vezetők, akik a nyomás ellenére is fenntartják a fejlődés kultúráját, nemcsak megtartják a legjobb embereiket, hanem egy reziliensebb, motiváltabb csapatot is építenek.
