Egy csapat papíron tökéletesnek tűnhet: tapasztalt tagok, diverzitás, komplementer készségek – és mégis alulteljesít. Ezzel szemben egy kevésbé „csillogó" összetételű csapat képes kiemelkedő eredményeket hozni. A különbség nem a tagok egyéni képességeiben rejlik, hanem abban, hogyan működnek együtt – és ezt a „hogyan"-t lehet tanítani, fejleszteni, mérni.
A kutatások következetesen ugyanazokat a jellemzőket azonosítják a legjobb csapatoknál: aktív meghallgatás, nyílt visszajelzési kultúra, tiszta szerepek és felelősségek, valamint magas szintű pszichológiai biztonság. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a csapattagok mernek kérdezni, hibázni és vitatkozni – anélkül, hogy következményektől tartanának. A Google által végzett Project Aristotle kutatás is ezt emelte ki a csapathatékonyság legfontosabb előrejelzőjeként.
HR-szemszögből a high-performance csapatfejlesztés nem egyszeri tréning kérdése, hanem folyamatos szervezeti kultúra-munka. A HR feladata az, hogy olyan keretrendszereket és vezetői viselkedéseket támogasson, amelyek teret adnak ezeknek a dinamikáknak. A tehetségmenedzsment nem ér semmit, ha a csapatdinamika nem engedi érvényesülni az egyéni potenciált – ezt a kapcsolatot érdemes minden fejlesztési döntésnél szem előtt tartani.
