„Dolgozz többet, teljesíts jobban" – ez a logika mélyen gyökerezik a munkahelyi kultúrákban, és alapvetően téves. A vállalati egészségmenedzsment (BGM) területén dolgozó szakemberek egyre határozottabban fogalmazzák meg: nem az a kérdés, mennyit dolgoznak az emberek, hanem hogy mennyit regenerálódnak. A Personalwirtschaft cikke szerint a kiégés valódi előzménye nem az egyszer előforduló csúcsidőszak, hanem a tartósan hiányzó helyreállítási kapacitás.
A kutatások szerint a szervezetek többsége abból indul ki, hogy a fáradtság természetes velejárója a munkának, és majd a szabadság rendezi. Ez azonban csak akkor igaz, ha a regeneráció valóban megtörténik – nem félszívvel, nem az értesítések közepette, nem a hátralévő projektek szorongásával. A BGM-megközelítés konkrét eszközöket javasol: tudatos munkaszünet-politika, alvástámogatás, mozgás beépítése a munkarendbe, és ami talán a legfontosabb – a kultúra megváltoztatása, amely ma még sokszor a kimerülést hősiességként kezeli.
A HR-esek számára ez stratégiai üzenet. A betegszabadság-statisztikák, a fluktuáció és a teljesítménymutatók mögé kell nézni, és fel kell tenni a kérdést: ad-e a szervezet valódi lehetőséget a feltöltődésre? A rugalmas munkavégzés önmagában nem elég, ha a munkavállaló azt érzi, hogy minden pillanatban elérhetőnek kell lennie. A regenerációt be kell építeni a szervezeti modellbe – nem kampányszerűen, hanem rendszerszinten.
