A Glassdoor legfrissebb kutatása szerint az elbocsátást átélt munkavállalók több mint 50%-a legalább egyszer komolyan fontolóra vette, hogy az előzőnél alacsonyabb fizetéssel is elfogad egy új pozíciót. Ez az adat önmagában is elgondolkodtató, de igazán aggasztóvá a nemi bontás teszi: a nők szignifikánsan nagyobb arányban kénytelenek visszalépni a bérezésben, mint a férfiak.
A kutatás szerint az elbocsátások nem semleges eseményeket, hanem egyenlőtlenséget erősítő fordulópontokat jelentenek. A nők általában kisebb tartalékokkal vészelik át a munkahely elvesztését, gyorsabban kénytelenek dönteni, és kevésbé tudnak tárgyalni – részben a társadalmi elvárások, részben a gondozási kötelezettségek miatt. A Glassdoor adatai azt mutatják, hogy a leállítások a nemek közötti bérszakadékot strukturálisan is mélyíthetik, nem csupán egyéni szinten.
HR-vezetők számára ez az eredmény két irányban is cselekvést sürget. Egyrészt az elbocsátási folyamatokat érdemes nemek szerint is monitorozni: kik mennek el, milyen arányban, és milyen feltételekkel? Másrészt a munkavállalói jóléti és karriertámogató programokba – például álláskeresési segítség, pénzügyi tanácsadás – érdemes befektetni, különösen a kiszolgáltatottabb munkavállalói csoportok számára. A méltányos elbocsátás nem luxus, hanem a munkáltatói márka hosszú távú befektetése.
