Az amerikai Munkaügyi Minisztérium (DOL) szerdán két véleménylevelet adott ki, amelyekben egyértelműsítette az elszámolható munkaidő határait. A fő üzenet: a munkavállalóknak kifizetett munkaidőbe nem kell beleszámítani az olyan szokásos napközbeni utazásokat, amelyeket a munkavállaló saját döntése alapján, például ebédszünetben tesz meg.
A véleménylevelek különösen relevánsak a hibrid és rugalmas munkavégzési modellekben, ahol a munkaidő határai sokszor elmosódnak. A DOL álláspontja szerint az ingázás általában nem minősül kompenzálható munkaidőnek – kivéve, ha a munkáltató kifejezetten elvárja az utazást, vagy ha az valamilyen munkavégzéssel jár együtt. A döntés a Fair Labor Standards Act (FLSA) értelmezését pontosítja, és csökkenti a jogi bizonytalanságot a munkáltatók számára.
HR-vezetők számára ez a lépés konkrét útmutatást jelent: érdemes felülvizsgálni a munkaidő-nyilvántartási szabályzatokat, és egyértelművé tenni a munkavállalók számára, mi számít fizetett időnek és mi nem. A hibrid munkakörnyezetben ez különösen kritikus, hiszen a határok elmosódása könnyen jogi vitákhoz vezethet. A tiszta kommunikáció és a naprakész belső szabályzat most alapkövetelmény, nem opció.
