A brit-kolumbiai Legfelsőbb Bíróság egy munkaügyi perben azt vizsgálta, hogy egy munkáltató érvényesen módosíthatta-e a munkaszerződés feltételeit pusztán azzal, hogy aláírásra adott át egy új megállapodást. Az 'ellenszolgáltatás' (consideration) fogalma a szerződésjog egyik alapköve: érvényes szerződésmódosításhoz mindkét félnek valamit kapnia kell – nem elég, ha csak az egyik fél jár jól.
A bíróság rámutatott: ha a munkáltató új feltételeket vezet be anélkül, hogy cserébe valódi értéket – például fizetésemelést, extra szabadságot vagy más előnyt – nyújtana, a módosítás érvénytelen lehet. Ez különösen releváns, amikor munkáltatók versenytilalmi záradékokat, felmondási feltételeket vagy más korlátozó rendelkezéseket próbálnak utólag beépíteni a szerződésbe.
A HR-szakemberek számára az üzenet egyértelmű: a szerződésmódosítás jogi folyamat, nem adminisztratív rutin. Mielőtt bármilyen új feltételt vezetnének be – különösen munkaviszony közben –, érdemes jogi tanácsadót bevonni, és gondoskodni arról, hogy a munkavállaló valóban kap valamit cserébe. Az 'aláírta, tehát elfogadta' megközelítés komoly jogi kockázatot hordoz magában.
