A legjobb HR-vezetők sokszor éppen a részletekbe való belemerülés csapdájába esnek. Élvezik a konkrét projektmunkát, a kivitelezést, a napi operatív döntéseket – és közben észrevétlenül csúsznak át projektmenedzseri szerepbe. Ez önmagában nem baj, de ha egy CHRO folyamatosan ebben az üzemmódban működik, a szervezet elveszíti azt a stratégiai hangot, amelyre a leginkább szüksége lenne.
A jelenség hátterében több tényező áll. Egyrészt a HR-esek jelentős része operatív pályán szocializálódott, ahol a „kézzel fogható eredmény" volt a mérce. Másrészt a szervezeti kultúrák sokszor jutalmazzák a látható, gyors cselekvést a hosszú távú, kevésbé látványos stratégiai munkával szemben. Harmadrészt a CHRO-k gyakran kapnak közvetlen nyomást a C-suite többi tagjától azonnali megoldásokra – ami tovább erősíti az operatív reflexeket.
HR-szempontból ez komoly kockázat. Ha a HR-vezető projekteket menedzsel ahelyett, hogy az üzleti stratégiát formálná, a funkció elveszíti befolyását és hitelességét a felsővezetés előtt. A megoldás nem az operatív munka elhagyása, hanem a tudatos szerepváltás képessége: mikor kell közel lépni, és mikor kell elengedni. A nagy CHRO-k éppen ebben különböznek a jóktól – felismerik, mikor váltanak stratégából végrehajtóvá, és vissza tudnak lépni.
