Franciaországban a munkából való távolmaradás és a táppénzigénylések száma folyamatosan emelkedik, és ez egyre élesebb vitákat vált ki munkáltatók, döntéshozók és HR-szakemberek között. A közbeszéd hajlamos a munkavállalókra mutogatni: visszaélnek a rendszerrel, kihasználják a laza ellenőrzést. Ez a narratíva azonban félrevezető, és hosszú távon megakadályozza a valódi megoldást.
A Parlons RH elemzése rámutat: ha egy rendszerben szisztematikusan magas a hibaráta, akkor nem az egyéni szereplők a fő probléma, hanem maga a rendszer. A franciai táppénzrendszer strukturálisan ösztönzi a hosszabb távolmaradást, a megelőzés és a korai intervenció eszközei alulfinancsírozottak, a munkakörülmények javítására fordított figyelem pedig eltörpül a kontrollmechanizmusok erősítése mögött. Az adatok azt mutatják, hogy a hosszú távú hiányzások mögött döntő arányban krónikus betegségek, mentális egészségi problémák és kiégés áll.
HR-vezetőként érdemes feltenni a kérdést: mit teszünk a visszatérés megkönnyítéséért, és mit a megelőzésért? A pszichológiai biztonság erősítése, a rugalmas munkavégzés lehetővé tétele és a munkavállalói élmény javítása bizonyítottan csökkenti a hiányzásokat. A rendszert nem a gyanúsítgatással, hanem a munkahelyi körülmények érdemi fejlesztésével lehet orvosolni — ez a HR valódi mozgástere.
